Játékteszt - Terítéken a The Last of Us

A The Last of Us 2013-as megjelenése óta töretlenül tartja méltán kiérdemelt pozícióját azon a virtuális ranglistán, melyen a valaha készített legjobb videójátékok szerepelnek. A történet magával ragadó, megható, izgalmas, nem engedi, hogy a játékos letegye a kontrollert. Remekül játszik a játékos érzelmeivel, szinte tökéletes az egyensúly a történet szívfacsaró és megnevettető részei között - és valljuk be, egy poszt-apokaliptikus világ szörnyűségei közepette nagy szó, ha bárki képes nevetni. Gyakran felpörgeti az adrenalint, aztán hagyja a játékost megnyugodni, felocsúdni, elgondolkodni rajta, mi történt. Talán úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy a játék lélegzik, él. Ami a mai játékokról sajnos ritkán mondható el.

A történet - mint azt már említettem - egy poszt-apokaliptikus világot vázol fel, melyben a Föld népességének jelentős része a “cordyceps” nevű gombafajta spóráitól fertőződik meg, emiatt kezdetben fokozottan agresszívvá válik, a fertőzés későbbi stádiumában pedig a fertőzött koponyája el is torzul. Eleinte a hadsereg karantén zónák kialakításával próbálja visszaszorítani a fertőzés terjedését, azonban néhány év alatt nyilvánvalóvá válik, hogy a teljes megfékezés és a hatások visszafordítása lehetetlen. Az ellenszer kifejlesztésére irányuló erőfeszítések hiábavalónak bizonyulnak, az arányokat tekintve maréknyi túlélő pedig próbál fennmaradni a horror filmeket idéző világban. Itt lép képbe a történet egyik főszereplője, Ellie, aki már a fertőzés kitörése után született és valamilyen módon immúnis a fertőzésre.

Kicsit talán előreszaladtam, mivel a történet másik nagyon fontos szereplőjét, Joel-t már jóval korábban megismerhetjük. Joel egyedülálló apaként neveli Sarah nevű lányát, mikor kitör a járvány. El kell menekülniük a városból, ahol élnek, menekülés közben azonban Sarah megsérül. A város határához érve egy katona állja útjukat, aki fertőzöttnek véli őt, és lelövi. Sarah nem éli túl a lövést. A meglehetősen intenzív prológus után húsz évet ugrunk előre az időben, amikor is a már korosodó Joel “csempészként” dolgozik partnerével, Tess-szel karöltve - feladatuk nemes egyszerűséggel a rájuk bízott áru leszállítása A pontból B pontba. Egy korábbi munkájukért egy jelentősebb készletnyi fegyvert kapnának, azonban megbízójuk eladja azokat a Fireflies (Szentjánosbogarak) nevű csoport vezetőjének, Marlene-nak. A Fireflies és mindenki más között állandó az ellenszenv, azonban Joel és Tess vissza akarja szerezni a fegyvereket. Egy véletlen során belebotlanak Marlene-ba, aki üzletet ajánl nekik: “valamit” le kell szállítani, cserébe visszakapják a fegyvereiket.

Azonban azt még ekkor nem tudják, hogy a leszállítandó áru Ellie, akit el akarnak juttatni a Fireflies egy nagyobb, orvosi felszerelésekkel is rendelkező csoportjához. A cél az volna, hogy megállapítsák, miért immúnis a fertőzésre - bár ezt eleinte senki nem köti Joel és Tess orrára, így mikor egy véletlen folyamán kiderül, hogy Ellie fertőzött, a lány villámgyors magyarázatán múlik, hogy Tess nem lövi fejbe. Nos, innen indulnak be igazán az események, a nagybetűs Történet, amely során végigkövethetjük Ellie és Joel kapcsolatának fejlődését, a folyamatot, amely alatt “ellenségekből” szinte apa és lánya lesznek.

Ennél többet nem szeretnék a történetről írni, mivel ezt sokkal inkább látni kell, mint elolvasni. Ha röviden szeretném összefoglalni, csak annyit mondanék: kedves Naughty Dog, kérünk még ilyet! Tessék szépen visszahozni a mai játékokba a precízen kidolgozott történetet, az izgalmas, érdekes karaktereket, az igazi karakter fejlődést (amit valóban annak lehet hívni). 2013-ban sikerült a videójátékok történetében maradandót alkotni (bár nem csak a Naughty Dog-nak, elég ha csak a 2K Games Bioshock Infinite-jére gondolunk). Nem szeretnék spoilerezni, így nem is fogom megtenni, de olyan csavarok vannak a történetben, amit egy film is megirigyelhetne. Kérem szépen, ilyen amikor nem nézik hülyének a játékost, amikor az írók nem úgy tekintenek rájuk, mint megvehető idiótákra, akiknek tökéletes 8-10 éven át ugyanaz a játék más-más névvel, hanem mint minőségre vágyó, műkedvelő emberekre.

Természetesen a minőség nem marad elismerés nélkül. Az IMDB szerint (forrás a cikk végén) a The Last of Us jelenleg 36 díjnál és 18 jelölésnél jár. Díjat nyert többek között a történetért, a játékdesign-ért, a vizuális megjelenésért és a szinkronszínészi munkáért is. Ez utóbbi esetében ki kell emelni Troy Baker és Ashley Johnson érdemeit, akik Joel és Ellie hangját - sőt egyenesen személyiségét - adták. Ők egyébként külön-külön is bezsebeltek pár díjat és jelölést teljesítményükért.

Akár fontos, akár nem, néhány szót azért említenék a látványról is. Sajnos a játék PlayStation 3-as megjelenéséről semmit nem tudok mondani, 4-en azonban a Remastered kiadás… pazar. Mellékeltem példaképp néhány képernyőképet a cikkben - néhány mai játék is megirigyelhetné. A történet során mind a négy évszak megjelenik, a tájak, városok, pedig tökéletesen tükrözik az éppen aktuálisat. Számtalan épület belső tere is bejárható függetlenül attól, hogy az szerves részét képezi-e a kampánynak, vagy sem - és a legutolsó “mellék szoba” is pontosan olyan kidolgozott, mint a történet legfontosabb színhelyei. Nem mellesleg a hangok és a zene is minden esetben tökéletesen illeszkedik a helyszínhez és a szituációhoz. Visszatérve a grafikához, kiemelendő a szereplők arcának kidolgozottsága, az érzelmek megjelenítése - bármikor ránézünk Ellie, Joel, vagy bármely más karakter arcára, pontosan tudjuk, mikor dühös, szomorú, fél, boldog, viccelődik. Egyszerűen hibátlan, ahogy a Naughty Dog fejlesztői mindezt megoldották.

Játékmenet tekintetében érdemes megemlíteni a fegyverzet és képességeink fejlesztését. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a játék a történet során folyamatosan adja majd az új fegyvereket, a gyűjthető kacatokból pedig tudjuk azok tulajdonságait a pályán elvétve található fegyver asztalokon fejleszteni. A magasabb szintű fejlesztések eléréséhez meg kell majd találnunk az öt darab fejlesztőszerszámot, amik alapvetően nincsenek eldugva, de azért szét kell nézni. Hasonlóképp találhatunk majd fejlesztéseket például a medkithez, molotovhoz, szögesbombához, és a többihez. Amiket nem mellesleg kraftolni kell az elszórt alkoholos palackokból, pengékből, ragasztószalagokból, robbanószerből. Ezek mellett találni fogunk még gyógyszeres dobozokat, amik egyenként 5-25 db gyógyszert adnak - belőlük például a maximális életerőnket, vagy a hallótávolságunkat fejleszthetjük. Érdemes jól megfontolni, mire költjük el az összegyűjtött bogyókat, mivel meglehetősen drágák ezek a fejlesztések, a játék pedig nem két marokkal adja azokat.

Korábbi cikkeimhez hasonlóan azonban pár hibát is szeretnék megemlíteni. Vannak olyan részek, ahol szerintem kicsit indokolatlanul beledobja a játékost az akcióba, miközben az ellátmánnyal finoman szólva spórol. Ez egyrészt időnként kibillentheti a játékmenetet az egyébként hibátlan egyensúlyából, másrészt kezdő konzolosoknak (egér után nem egyszerű ám kontrollerrel célozni) okozhat néhány rage-quit közeli pillanatot. Másrészt a “spórolás” miatt muszáj állandóan kutakodni, ami nekem kicsit megölte néha a hangulatot, persze egy-egy komolyabb fejlesztést találni jó érzés. Több rosszat talán nem is tudnék mondani a The Last of Us-ról és ezek is megbocsájtható bűnök, sőt, örülnék, ha a manapság megjelenő címekről csak ennyi rosszat lehet írni.

Zárásképp még hadd említsem meg a jelenlegi egyetlen story DLC-t, mely a Left Behind alcímet viseli és egy meglehetősen rövid de nagyon izgalmas kiegészítése az alapjátéknak. A története két idősíkban játszódik, az egyikről a spoilerveszély miatt nem írnék semmit, a másikban viszont megismerhetjük Ellie előtörténetet, egészen pontosan, hogy hogyan szerezte a harapást. Sajnos egyelőre további DLC-k megjelenéséről nincsenek információk, azonban több portálon is olvasható, hogy a Naughty Dog megerősítette a folytatás érkezését - üröm az örömben, hogy erre jelenlegi állás szerint közel öt évet kell még várnunk (forrás a cikk végén).

The Last of Us IMDB adatlap Megerősített folytatás

Komment írásához jelentkezz be
Bejelentkezés