Blackmoor - 2. fejezet

2. fejezet

Blackmoor, 1843. október 13. péntek Azonnal elindultunk a tett helyszínére. Kisváros lévén csupán néhány percnyi járóútra volt a rendőrségtől. Mégis gondolataim annyira kuszák voltak, hogy ez a néhány perc is hosszú óráknak tűnt. Újra és újra felidéztem magamban a gyilkosságról készült jelentést. „… ismeretlen tettes, feltehetőleg a korábbi esetekkel azonos elkövető…”, „… brutális kegyetlenséggel végzett áldozatával…”, „… testükön sav marta sebek láthatók…”. Ennél a mondatnál mindig görcsbe rándult a gyomrom. Savval végzett az áldozataival. A jelentés éppen elég volt ahhoz, hogy előre féljek a hamarosan fogadó látványtól.

• Itt is volnánk

– riasztott fel kábultságomtól Mr. James hangja. – Mr. Cage, minden rendben van?

• Persze, persze, csak a jelentésen gondolkodtam

– valójában semmi sem volt rendben, ennyire még sosem féltem megtekinteni egy gyilkosság helyszínét. – Menjünk be – mondtam a lelkesedés teljes hiányával.

Beléptünk a házba. Semmi különös nem volt benne igazából, átlagos kisvárosi ház. Nem is szegény, de nem is igazán jómódú család otthona. A nyomozók is ott voltak érkezésünkkor. Bementünk abba a szobába, ahol a holttesteket találták: egy férfi és egy nő holttestét.

• Készüljön fel, Mr. Cage, nem lesz szép látvány…

– hangzott fel Mr. James intelme, de igazából erre már a jelentés elolvasása után semmi szükségem nem volt. Megnéztem a holttesteket, s bár ilyesmire számítottam, a látvány mégis megrémített. Mindkét áldozat arcát sav marta. Szemük teljesen eltűnt, kiáltásra nyíló szájukban szintén sav marta sebek voltak láthatóak. Ám a halálukat mégsem ez okozta, hanem a mellkasukból kiálló díszes tőr, amelyen ott volt a rend jele. Éreztem, nem lesz könnyű nyomozás. Nincs igazán sok nyom, csupán ez a tőr, a Tiszták Rendjének jelével. Még úgy két órán voltunk ott, de semmit sem találtunk, ami előbbre vitt volna minket.

• Láthatnám a többi gyilkosság helyszínét is? – kérdeztem a főnyomozót.
• Természetesen.

Még aznap megnéztük az összes többi helyszínt, de sehol sem jártunk sikerrel. Semmi, hihetetlen, de az égvilágon semmi nem maradt. Az elkövető profi, ami a mi dolgunkat nem könnyíti meg, ám az övét annál inkább. Mégis sietnünk kellett, nem várhattuk meg, hogy újabb gyilkosságot kövessen el. Nem volt más hátra, mint hogy belevetettem magam az aktákba. Éjt nappallá téve kerestem valamit bennük. Valamit, ami esetleg az itteni nyomozóknak jelentéktelen volt, nekem viszont fontos információ lett volna. Magam sem tudtam, konkrétan mit keresek, de csak kerestem. Mindhiába. Nem hittem el, hogy el lehet követni így gyilkosságot, így, hogy semmi nyom nem marad. Rájöttem, más irányból kell megközelítenem az ügyet.

Úgy döntöttem, a sav használatát és a tőrt külön kezelem. A tőr lehet megtévesztés, hiszen a rend már réges-rég nem létezik. A sav viszont jelentős elem. A sebek mélységéből és nagyságából ítélve nem egyszerű savról volt szó, hanem valamilyen komplex vegyületről, melyet hozzá nem értő ember nem tud elkészíteni, legalábbis úgy biztosan nem, hogy önmagában nem ejt kárt. Elmentem a főnyomozóhoz.

• Jó napot, Mr. James. Nem zavarom? – nyitottam be irodájába.
• Jó napot, Mr. Cage, jöjjön csak. Miben segíthetek?
• Nos, tud Ön olyan emberről a városban, aki járatos a kémiában?
• Igazából tudok egyről. Van egy férfi a városban, aki foglalkozik ilyenekkel. Kicsit félnek is tőle az emberek, egyszer történt egy kisebb baleset.
• Baleset?
• Igen, bár igazából az ijedelem nagyobb volt, mint az okozott kár, és meg is térítette azt.
• Egészen pontosan mi történt?
• Robbanóanyagot készített, valamilyen erősen maró hatású anyagból. Végzett egy kísérleti robbantást, amely során – saját elmondása szerint – a kelleténél több szert használt. Két szomszédjának az udvarára fröccsent az anyag, ahol szétmarta a növényeket. Az eset után elkoboztuk minden veszélyes vegyszerét és azok előállítási útmutatóit egyaránt.
• Értem. És hol lakik ez az ember?
• A Moonway Street 21. alatt. De egyébként egy fölöttébb békés ember, csupán kicsit flúgos. Gondolja, hogy ő tette?
• Igen, lehetséges. A nyomok arra utalnak, hogy a gyilkos ért a vegyszerekhez. Meglátogatom.
• Tegye, amit jónak lát, Mr. Cage. Sajnos ma nem tudok Önnel tartani, nekem innen bentről kell most irányítani a nyomozást.
• Egyedül szeretek nyomozni. Úgy mindent tisztán át tudok gondolni.
• Nos, akkor járjon szerencsével, Mr. Cage. Viszontlátásra és amint talál valamit, értesítsen.
• Úgy lesz

– ezzel elhagytam az irodát és utamat a megadott cím felé vettem. Mindenképp gyanús volt nekem, bár meglepett, hogy az itteni nyomozók nem is foglalkoztak vele. Hamarosan megértettem, hogy miért.

Komment írásához jelentkezz be
Bejelentkezés