Blackmoor - 3. fejezet

3. fejezet

Blackmoor, 1843. október 16. hétfő Hamarosan megérkeztem a megadott címre. Takaros kis ház volt, nagy udvarral, és egy zöldségekkel teli kerttel. Nem éppen egy gyilkos otthonára emlékeztetett a látvány. Bekopogtam. Nemsokára kinyílt az ajtó, s a látvány megdöbbentett. Egy meglehetősen idős, rozzant férfi állt előttem. Arcán csúnya sebek voltak láthatóak. Kezében mankó. S a legszembeötlőbb: bal karja egészen a vállától hiányzott.

• Jó napot, uram! Lawrence Cage nyomozó vagyok a blackmoor-i rendőrségtől. És ön ugyebár…
• William Mckensey. Jó napot, Mr. Cage, miben segíthetek?
• Nos, egy gyilkossági ügyben nyomozok, és úgy velem, Ön tudna nekem segíteni. Feltehetnék Önnek pár kérdést?
• Természetesen, fáradjon csak beljebb fiatalember. Egy kávét?
• Köszönöm, nem kérek. Tehát, arról lenne szó, hogy…
• … a gyilkosságsorozatról akar kérdezni. Savval ölték meg az áldozatokat, és azt az információt kapta, hogy én értek az ilyen anyagokhoz. És most gyanúsított vagyok.
• Igen, uram. De ez csupán feltételezés, a nyomozás még korántsem zárult le.
• Nézze, Mr. Cage, mint látja, nyomorék vagyok. Hetvenkét éves vagyok, a járás is egyre nehezebb számomra, a bal karom pedig nagyon hiányzik a mindennapi tevékenységeim elvégzésében. Gondolja, hogy meg akarnék ölni bárkit is? Ugyan, annak mi értelme volna?
• Nem tudtam, hogy Ön… Szóval ilyen állapotban van. Csak annyit mondott Mr. James, hogy…
• Mr. James! Hah! Aljas gazember, hatalomra vágyik, ki akar jutni ebből a kisvárosból, nagyobb pénzeket szakítani, és céljai elérése érdekében bármire képes lenne.

Meglepett, amit Mr. Mckensey mondott. Netán arra céloz, hogy Mr. James követte el a gyilkosságokat? Nem, ez képtelenség. Akkor miért hívott ide engem? Hiszen én könnyen lebuktathatnám.

• Úgy gondolja, hogy talán benne lehet a keze a gyilkosságokban? – kérdeztem meglepetten.
• Nem, ugyan, ennyire még ő sem süllyedhet mélyre. Csupán azt mondom, hogy a hírnév érdekében bárkit bemocskolna, ha az neki előnyére válik.
• Értem. Egyébként… Mi történt a karjával?
• Oh, igen – nevetett – volt egy kis balesetem. Egyszer egy erősen maró hatású szert készítettem, ami ugyanakkor robbanóanyagként is megállta a helyét. A tesztek során egy kis hiba csúszott a számításaimba, amely a karomba került.
• Tehát erről beszélt Mr. James. És a szomszédjainak nem esett baja?
• Szomszédok? Miről beszél, milyen szomszédok, a próbarobbantást a város melletti dombságon végeztem.
• Nekem azt mondta Mr. James, hogy a szomszédok földjeire is került a maró anyagból, amely tönkretette a növényzetet.
• Nem, fiatalember, sosem lennék ilyen felelőtlen. Látja, hát erről beszéltem. Az a hazug disznó bemocskolt volna, csak hogy hamar lezáruljon a nyomozás, és elmondhassa, hogy megvan a gyilkos. Mindezt csupán azért, mert ő is ugyanolyan tanácstalan, mint az itt dolgozó összes többi rendőr. Ezért hívta ide Önt is. De vigyázzon, csak ki akarja használni, hogy aztán learathassa a babérokat.
• Mr. Mckensey, köszönöm, hogy elmondta mindezt. Amint megtudok valamit, jelentkezem. Most mennem kell, még sok munka vár rám. Viszontlátásra.
• Viszontlátásra, Mr. Cage. Találja meg azt a gazembert, és dörgölje csak nyugodtan Mr. James orra alá, hogy Önnek sikerült, ami neki nem.
• Úgy lesz – önkéntelenül is elmosolyodtam, bár kezdtem egyre nyugtalanabb lenni. Kiléptem az ajtón, már kezdett sötétedni.
• Még valami, Mr. Cage! – szólt utánam Mr. Mckensey.
• Igen?
• Senkiben ne bízzon. Hallgasson rám, én már régóta itt élek, ez a városka nem olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát.

Némán biccentettem, aztán elsiettem. Azonban még sokáig jártak Mr. Mckensey szavai a fejemben. Egyrészt nem értettem, miért gyűlöli ennyire Mr. James-t. Másrészt az intelme, amelyet távozásomkor még utánam kiabált. Kezdett zavaros lenni a kép, ráadásul már megint nem volt gyanúsított. Nem is értettem, miért nem mondta a főnyomozó, hogy ez az ember ennyire idős és beteg. Képtelen lenne összeállítani egy ilyen vegyszert. Hisz a lábán alig bír megállni! Nem tudtam, mit tegyek. Azon gondolkodtam, hogy újra átnézem az aktákat, de hát már többször is végignéztem őket, és semmi lényegeset nem találtam. Vagy menjek el újra a helyszínekre? Nem, fölösleges, már ott sincs semmi… Mindegy, most mindenekelőtt visszamegyek a főnyomozó irodájába, és elmondom neki a friss információkat. Na meg megkérdezem, hogy miért állította, hogy Mr. Mckensey kárt okozott a környékben, ha nem is otthon végezte a kísérletet. Hamarosan odaértem az irodához, benyitottam.

• Mr. James, elmondaná, hogy miért…

Azonban nem volt az irodában. – Pedig azt mondta, hogy itt van most bent dolga, bár lehet kiment a többi nyomozóhoz – gondoltam. Jobb híján elindultam „haza”, az ideiglenes irodám felé. Úgy döntöttem, jobb, ha még egyszer átnézem az aktákat. Ám a mai napra még nem értek véget a meglepetések…

Komment írásához jelentkezz be
Bejelentkezés